Az elmúlt években egyre kevésbé beszélhetünk „szokatlan” időjárásról. Hosszú aszályos időszakok, hőhullámok, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, villámárvizek és belvizes időszakok váltják egymást. A kihívás ma már nem csupán az, hogyan mérsékeljük a klímaváltozás hatásait, hanem az is, hogyan készítsük fel településeinket, mezőgazdasági területeinket és természeti környezetünket a szélsőségekre.
Ezt nevezzük rezilienciának: annak a képességnek, hogy egy rendszer képes legyen alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez, ellenállni a kedvezőtlen hatásoknak, majd működőképességét minél gyorsabban helyreállítani.
A reziliencia azonban nem a káreseménynél kezdődik. A valódi védekezés jóval korábban, a tervezésnél kezdődik.
Először tudnunk kell, hol vagyunk sérülékenyek
Egy településen akár néhány tíz centiméteres szintkülönbség is meghatározhatja, merre indul el egy intenzív zápor vize, hol gyűlik össze a csapadék, vagy mely területek kerülhetnek veszélybe.
Ugyanígy fontos tudni, hol találhatók nagy kiterjedésű burkolt felszínek, milyen állapotban vannak a zöldfelületek, hol hiányzik az árnyékoló növényzet, illetve mely területeken lenne lehetőség a lehulló csapadék helyben tartására.
A hagyományos térképek azonban sok esetben nem biztosítanak ehhez megfelelő részletességet.
A nagyfelbontású légi távérzékelési adatok – különösen a LiDAR, az ortofotó és a multispektrális felvételek – segítségével a környezet olyan tulajdonságai is mérhetővé és elemezhetővé válnak, amelyek terepi felméréssel csak jelentős idő- és erőforrás-ráfordítással lennének vizsgálhatók.
1. Felkészülés a hirtelen lezúduló csapadékra
Egy rövid idő alatt érkező nagy mennyiségű csapadék komoly terhelést jelenthet egy település vízelvezető rendszerére.
A nagyfelbontású digitális terepmodellek alapján modellezhető a víz természetes mozgása: meghatározhatók a lefolyási irányok, mélyedések, vízgyűjtők és potenciálisan veszélyeztetett területek.
Ha ehhez hozzávesszük a felszínborítás adatait – például azt, hogy hol találhatók burkolt, beépített vagy vízáteresztő területek –, már sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, hol okozhat problémát egy extrém csapadékesemény.
Az információ felhasználható többek között:
- csapadékvíz-elvezető rendszerek tervezéséhez,
- villámárvízi kockázatok feltárásához,
- vízvisszatartó területek kijelöléséhez,
- záportározók és természetalapú megoldások tervezéséhez,
- valamint a fejlesztések prioritásainak meghatározásához.
A cél nem feltétlenül az, hogy a vizet minél gyorsabban elvezessük, hanem hogy ahol lehet, biztonságosan megtartsuk és később hasznosítsuk.
2. Az aszály ellen az esős időszakban kell védekezni
Elsőre ellentmondásnak tűnhet, de a villámárvizek és az aszály problémája szorosan összefügg.
Ha a lehulló csapadékot gyorsan elvezetjük egy területről, az a későbbi száraz időszakban már nem áll rendelkezésre. Ezért a reziliens vízgazdálkodás egyik kulcskérdése a víz helyben tartása.
A LiDAR-alapú domborzatmodellek segítségével meghatározhatók azok a természetes mélyedések és terepi adottságok, amelyek alkalmasak lehetnek vízvisszatartásra. Mezőgazdasági területeken ugyanezek az adatok támogathatják az öntözés tervezését, a vízmozgás elemzését és az erózióveszélyes területek azonosítását.
Így a kérdés már nem egyszerűen az, hogy „honnan szerezzünk több vizet?”, hanem az is:
hogyan gazdálkodjunk jobban azzal a vízzel, amely már rendelkezésünkre áll?
3. Hőhullámok: nem minden városrész egyformán sérülékeny
A városi reziliencia másik fontos területe a hőstressz kezelése.
A burkolt felszínek aránya, az épületek elhelyezkedése, a növényzet mennyisége és állapota, valamint a lombkoronák kiterjedése jelentősen befolyásolhatja egy adott városi terület mikroklímáját.
Távérzékelési adatok segítségével pontosan feltérképezhető:
- a zöldfelületek kiterjedése,
- a lombkorona-borítottság,
- a fák elhelyezkedése és magassága,
- a burkolt felszínek aránya,
- a vegetáció állapota,
- valamint a hőterhelés szempontjából érzékeny területek.
Ezekből az adatokból már konkrét döntések születhetnek: hol lenne a legnagyobb hatása a fásításnak, hol szükséges a zöldfelületek fejlesztése, és mely területeken indokolt az árnyékolás vagy más klímaadaptációs beavatkozás.
4. A reziliencia nem egyszeri felmérés
A környezet folyamatosan változik.
Ezért nemcsak azt érdemes megvizsgálni, milyen állapotban van egy terület ma, hanem azt is, hogyan változik évről évre.
Az idősoros távérzékelési adatok segítségével nyomon követhető például a vegetáció állapotának változása, a vízborítás, az erózió, a felszínborítás vagy egy adott beavatkozás eredménye.
Így a döntéshozók nemcsak tervezni tudnak, hanem vissza is mérhetik: valóban működött-e az adott intézkedés.
Adatból felkészültség
A szélsőséges időjárási eseményeket nem tudjuk megszüntetni. Azt azonban jelentősen befolyásolhatjuk, hogy mekkora károkat okoznak, és milyen gyorsan tudunk alkalmazkodni hozzájuk.
Ehhez mindenekelőtt pontosan kell ismernünk azt a környezetet, amelyet meg szeretnénk védeni.
Az Envirosense légi LiDAR-, ortofotó- és multispektrális adatain, valamint térinformatikai elemzésein alapuló megoldásai ebben nyújtanak segítséget: láthatóvá és mérhetővé teszik a kockázatokat, hogy a beavatkozás ne csak reakció, hanem tudatosan megtervezett döntés legyen.
A reziliencia ugyanis nem ott kezdődik, amikor megérkezik a következő hőhullám, aszály vagy felhőszakadás. Hanem ott, amikor már előtte tudjuk, hol és hogyan kell beavatkoznunk.
Ne akkor keressük a megoldást, amikor már megtörtént a baj.
Mutassa meg nekünk a területet – mi megmutatjuk, hol érdemes beavatkozni.